Az Arborétum és a "Pepi-kert" története az olasz eredetű Bolza család nevéhez fűződik. Bolza Péter tábornok 1798-ban lett szarvasi földbirtokos, amikor elvette feleségül Harruckern János György unokáját, Stockhammer Antóniát. Fiuk, Bolza József feleségével, gróf Batthyány Annával kezdte meg az Anna-liget fásítását. A parkban és a később épült kastélyban ma a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság működik.
Az ifjú Bolza József - akit "Pepinek" becéztek - a mai Arborétum magasabban fekvő részein - amelyet az árvizek nem öntöttek el -, ültetett el néhány fát. Később a szarvasi kastélyt és a birtokot Bolza Pál (1861-1947) örökölte. Emellett nagybátyjától, Bolza Józseftől megkapta a jelenlegi Arborétum területén lévő "ligetes, fás legelőt", ahol aztán a Körösök szabályozásának befejeztével, az 1890-es években kezdte meg a nagyobb arányú telepítést. Az Anna-ligeti park sok értékes fáját ültette át a mai helyére, illetve számos növényritkaságot hozott, hozatott a világ minden tájáról. Kertjének felügyeletét az 1940-es években az államnak ajánlotta fel.
Az államosítást követően az Arborétumnak számos gazdája volt. A terület egyre bővült, új gyűjtemények születtek. Az intézmény ma öt fás gyűjteményt gondoz 82 ha területen. További feladata az oktatás, kutatás, közművelődés és termesztés. 1985-ben a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem keretében önálló intézetté alakították. Ma a jogutód Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karának felügyelete alatt tevékenykedik.
A gyűjtemények közül három látogatható: a legidősebb, a "Pepi-kert", a Mitrowssky-kert és a hajókikötőhöz vezető betonúttól délre fekvő, ún. "Konyhakerti" rész. Nem látogatható a parkerdő és a törzsültetvény a faiskolával.
A gyűjteményben közel 1600 fa- és cserjefaj, fajta, változat található, ebből 1200 a lomblevelűek száma. Az Arborétumban található törzskönyvezett növények alkotják az "élő" génbankot és a törzsültetvényt. A fák és a cserjék mellett kb. 250 lágyszárú növényfaj fordul elő az Arborétum területén. Fajgazdag növényvilága mellett a terület bővelkedik rovarokban és madarakban egyaránt. Közel 150-re tehető a madárfajok száma, amelyek egy része átvonuló vagy csak időszakosan megjelenő. Élnek itt emlősállatok is: apróbb rágcsálók, vakondok, sünök, nyulak, s néhány őz és róka.
A leírtak is bizonyítják, hogy ez az emberi alkotás okszerű tevékenységgel egyre természetközelibbé alakítható.
Kifizetve a belépőt ( felnőtteknek 650 ft) nemsokkal egy páva üdvözölt minket :)
Az arborétumban nem kell sokat sétálni, hogy az ember találjon valami szépet, gyönyörű az egész!
A színek játéka, az a nyugalom, a csend, a tisztaság - nagy kincs mostanság. Szép időbe mentünk, nyilván mások is szépnek találták, hiszen jó páran voltunk.
Sok sok természetkedvelő - kicsik és nagyok, fiatalok és idősebbek, egyedülállók és házastársak, családok és barátok.
Kellemes séta volt, majd 2 órás. És még ha idönk tovább is engedte volna.. még lett volna + 2. :)
"A természet hangjai mennyivel valóságosabbak és mennyivel több érzést ébresztenek az emberben, mint például az autók vagy repülőgépek zaja! A természet jóval többet ad vissza, mint amennyit elvesz." Nicholas Sparks
A kilátó felé - érdekes, hogy kilátónak hívják, mert nem a hagyományos értelembe vett kilátó, aminek jó pár lépcsőfoka van, és a tetejéről valóban kilátás van  - indulva, elsőnek a kikötőhöz mentünk, ahol egy barátságos bácsi invitált minket hajókázni.
A kilátó felé
Kilátó
A hajóút során megismerkedhettünk -volna - a régi Nagy Magyarország közepét megjelölő emlékművel, a Bolza-család kastélyával, a Tiszántúl legnagyobb holtágával és számos egyéb ritkasággal. A teljes hajóút kb. 45 percet vesz igénybe.
Nem vállaltuk be a hajóutat, mert -mint kiderült jól gondoltuk- kevés lett az időnk. De legközelebb nem hagyjuk ki!
Szóval kilátó megvan, megyünk tovább a színes, mesebeli szépségű erdőcsodában.
Az ember nem gondolná, hogy mikor erdőket vágnak ki, gyárak sokasága épül, természeti katasztrófák sora követik egymást, szemétdombok hegye lepi el a még megmaradt erdők többségét, hogy igenis van még tiszta erdő - és most vágjátok rá, "arborétumba jó hogy van, természetes, hogy tiszta az erdő", igen ám, de nem Magyarországon. Nem minden arborétum ilyen az év 365 napján, hidd csak el), amire szó szerint jól esik ránézni, kellemes sétálni benne. Pedig van!
Nézd csak!
Szerintem bátran mondhatom, hogy jól esik időnként a civilizációtól távol lenni, még ha csak egy pár órácskára is. Sétálni ott, ahol nem húz el melletted percenként autó, kamion. Ahol nem fut bele minden utca sarkon az ember ismerősökbe. Ott lenni, ahol az ember kikapcsolhat egy ideig, ahol magába tud nézni kicsit, eltud gondolkozni hogyan tovább, avagy az Élet nagy kérdésein és problémáin.
"Annál jobb érzés nincs, mint amikor egy jó kis szalonnasütés után lefekszem a mohára és hallgatom a vadon morajlását. Ez olyan muzsika, amit nem lehet leírni, ezt hallani kell és érezni, ahogy a fenyves éli az életét, az állatok hangját, a neszeket, amit nem lehet megfejteni (...). Mindenkinek ajánlom, aki szereti a természetet." Ambrus Attila
Ha ki akarnád játszani a természet törvényeit: megölnéd azt, aki vagy.
További képek a fotóalbumban.
| 
